2017. szeptember 23., szombat

Terápia

Nincsenek mostanában jó napjaim, valahogy elfogyott a jó kedvem, türelmem, kitartásom, akaratom.
Nincs kedvem semmihez sem.Nem szeretek haza jönni mert nem olyan a lakásunk , ahogy én szeretném, de máshol sem szeretek lenni, mert minden hol jó, de legjobb otthon.
Igen iszonyt kettősség van mostanában bennem , ez nem jó, tudom, de egyszerűen ilyen napjaim vannak.
Oldandó a helyzetem, tegnap este terápiás jelleggel neki álltam lomtalanítani, rendezni a dolgainkat, dolgaimat. Első körben eltettem a nyári ruhatáram néhány még hordható darabját, amiről tudtam, hogy nem fogom már felvenni , mert idén sem vettem már fel egy zsákba tettem és hétfőn megy a gyűjtő konténerbe.
Összeszedtem a sok kis apró mütyürt a szekrényről, amit az évek alatt felhalmoztam és mindent egy dobozba tettem első lépésként , nem volt még szívem kidobni , egyenlőre a szekrény tetején várja a sorsát a dobozka.
És miközben pakoltam , rámoltam  a háttérben gondolkodó üzemmódba helyeztem az agyamat.
És valahogy, ahogy a dobozba kerültek a "csetreszek" úgy lettem egyre nyugodtabb.
Összegezve a tapasztalataimat, takarítás, lomtalanítás a legjobb nyugtató.
Mától nem "nyugoggyá  le, mert attól megnyugszó" van, hanem :
Takaríts, lomtalaníts , mert attól lenyugszik a lelked.


1 megjegyzés:

kovtama írta...

Hát ezt a bejegyzést akár én is írhattam volna, mert pont igy működöm mostanában.